Hírek

A függőleges békasztó gép központi szerkezetében a csavarrendszer kulcsfontosságú szerepet játszik a ragozatok feszített állapotából molten állapotba történő átalakulásában. Ez az egyenlőre egyszerűen tűnő fémes összetevő, pontos tervezésével és hatékony mozgás-ellenőrzéssel percenként több mint tíz nagy pontosságú plasticizálási ciklust végez el. Mint a békasztási folyamat „szíve”, a csavar terve közvetlenül befolyásolja a békasztási minőséget és a termelési hatékonyságot.

I. A csavarrendszer szerkezetének fejlődése

A modern függőleges bélyegző gép csavarai általában klasszikus háromszintes szerkezetet alkalmaznak, ahol minden szint egyedi funkciót végzi el. A szállító szakasz felel az anyagok stabil szállításáért, és ezen szakasz mély csavarvonalai biztosítják a golyók smooth áramlását a gravitáció hatására. A tömörítési szakasz mechanikus tömörítési hatást gyártna ki haladóan szűkülő csavarvonallal, amely növeli a polimerizálási hatékonyságot, miközben megakadályozza a túlzott vágásokat. A mérlegezési szakasz, mélyebb csavarvonallal, biztosít egyenletes olvadást magas nyomáson, így stabilizálja a termék minőségét.

A mérési szakasz kulcsfontosságú, és általánosan a hossz-átmérő arány (L/D) arányt a 5:1 és 7:1 közötti aranyarány követi. Ez nemcsak a folyadék homogenitását biztosítja, hanem ±2°C belül tartja a hőmérsékleti ingadozást. A visszavetítés elkerülése érdekében a ellenőrző gyűrű komponens egy kétzáróelemes szerkezetet alkalmaz, amelynek válaszideje kevesebb, mint 0,03 másodperc.

II. A termodinamika és a reológia összekapcsolása

A rögzíthető forgási hatás által generált nyomulási meleg a reológiai képlet τ = η(du/dy) alapján változik, a nyomulási sebesség pedig különböző szakaszokon változik. Például a szúrási szakaszban a nyomulási sebesség típusosan 50 és 100 s⁻¹ között mozog, míg a mérési szakaszban elérheti a 500 és 1000 s⁻¹-ot. A hőérzékeny anyagoknál, például a PC (polikarbonát) esetében, specializált csavar tervezést használnak, amely rövidíti a tömörítési szakasz hosszát, hogy korlátozzák a hőemelkedést 30°C-n belül.

A lemezes anyag hőmérsékleti mezője axiális gradienset mutat. Infravörös hőmérséklet-mérés alkalmazásával megfigyelhető a hőmérséklet görbéje a szúrész behajtásától a nyomás kiexportálásáig. A visszatartó nyomás és a csavar sebesség paraméterek optimalizálásával a hőmérséklet ingadozása 0,05 alá csökken, amely megakadályozza az anyag degradációját túl magas hőmérséklet miatt.

III. Műszaki anyagok és felületi kezelés

A kötelékenyseg növelése érdekében a csavar testére nitrogénsavanyú acél kerül, amely ionos nitrogénereszt kezelést vesz igénybe, eredményezve magas szabványokhoz igazított felületi keménységet. A szivacsokkal megerősített anyagok esetén bikémiai légyszintes kezelési réteg kerül alkalmazásra, amely három- és ötszörösére emeli a kötelékenysegét a konvencionális nitrogénereszt kezeléshez képest. A csavar tetejének felülete diamant réteggel van fedve, ami csökkenti a súrlódási együtthatót 0,08 alá.

A legújabb felület-textúrizási technológia lázer-rétegzetést használ a csavar felületére mikroszintű gödrös tömbök létrehozására. A kísérleti adatok szerint ez a struktúra 18%-kal növeli a keverés hatékonyságát és 25%-kal javítja a folyadék hőmérséklet egyenletesét.

A pontosságos befúrás területén a csavar átmérő toleranciái mostantól az IT5-os pontossági osztályon belül vannak szabályozva, a koncentricitási hiba nem haladhatja meg 0,01 mm/m-ot. Emellett az újonnan tervezett hullámos csavar, amely CFD (Számítógépes Folyadékmechanika) szimulációk alapján lett optimalizálva, képes birefringenciát 3 nm/cm-nél kisebb értékre csökkenteni optikai minőségű PC komponensek befúrásakor. A smart érzékelő technológia integrálásával a csavar-rendszer most már lehetővé teszi a folyadék viszkozitásának valós idejű figyelését, amely egy alkalmazkodó vezérlőrendszerrel párosítva biztosítja a polimerizációs folyamat nagyon stabil működését, a CPK (Folyamatalkalmassági Index) érték pedig folyamatosan feletti marad 1,67-t.

Ez az új generáció vonagrendszer, amely elektromechanikus integrációt és pontos tervezést kombinál, újra meghatározza a korlátokat a plasztikfeldolgozás pontosságának terén.